Egyházi válás

A hétköznapi, normál váláson és válóperen kívül
van egy másik oldala is a válásnak: az egyházi válás.

Nagyon sokan nemcsak az anyakönyvvezetőhöz mennek el házasságkötéskor, hanem a katolikus templomba is. Vajon akkor válás esetén is el kellene menni templomba? Hogyan lehet elválni egyházilag?

A katolikus egyház tanítása szerint a házasság felbonthatatlan, azaz nem lehetséges a válás: “A megkötött és elhált házasságot semmiféle emberi hatalom és semmiféle ok nem bonthatja fel, kivéve a halált.”

Nincs egyházi válás, de akkor mi van helyette?

1) El nem hál házasságok

A házasság kötelékéből szabaddá lehet viszont válni, ha valaki a házasságát szexuálisan nem teljesítette be: ha valaki a házasságkötést követően valóban egyetlen egy alkalommal sem lépett szexuális kapcsolatba partnerével. A kötelék felbontása egy különleges kegyelmi intézkedés révén történhet, mely egyedül a pápának van fenntartva.

2) Elhált házasságok: válás nincs, érvénytelenítés van!

Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a házasság a kötéskor nem jön létre. Ilyenkor később lehetőség van a házasság érvénytelenítésére. Az egyes érvénytelenítő akadályok a következők a teljesség igénye nélkül:

• A férfi a betöltött tizenhatodik, a nő a betöltött tizennegyedik életéve előtt nem köthet érvényes házasságot.
• A megelőző és örökös közösülési képtelenség, akár a férfi, akár a nő részéről, akár abszolút, akár relatív, a házasságot természetéből kifolyólag érvénytelenné teszi.
• Érvénytelenül kísérli meg a házasságot az, akinek korábbi házassági köteléke fennáll, még ha az a házasság nincs is elhálva.
• Érvénytelen a házasság két olyan személy között, akiknek egyikét a katolikus egyházban keresztelték, vagy oda fölvették, és abból formális aktussal nem távozott el, másika pedig nincs megkeresztelve.
• Érvénytelenül kísérlik meg a házasságot azok, akik szent rendben vannak.
• Érvénytelenül kísérlik meg a házasságot azok, akiket szerzetes intézményben tett nyilvános, örök tisztasági fogadalom kötelez.
• Egy férfi és egy olyan nő között, akit azért raboltak el vagy tartottak legalábbis fogva, hogy vele házasságot kössenek, nem állhat fenn semmiféle házasság, hacsak a nő később, a rablótól elkülönítve, biztos, szabad helyen, önként nem választja a házasságot.
• Aki egy bizonyos személlyel való házasságkötés szándékával, halálát okozza az illető személy házastársának, vagy a saját házastársának, érvénytelenül kísérli meg ezt a házasságot.
• Egyeneságú vérrokonság esetében a házasság érvénytelen az összes akár törvényes, akár természetes felmenő és lemenő rokonok között.
• Az egyeneságú sógorság bármely fokon érvénytelenné teszi a házasságot.
• A köztisztesség akadálya vagy olyan érvénytelen házasságból fakad, amelyben az életközösség már létrejött, vagy közismert, illetve nyilvános ágyasságból. A házasságot érvényteleníti egyenes ágon első fokon a nő vérrokonai és a férfi között és megfordítva.
• Nem köthetnek egymással érvényes házasságot, akik között örökbefogadásból származó törvényes rokonság áll fenn egyenes ágon vagy az oldalág második fokán.

Katolikus egyház katekizmusa a válásról

Végül pedig nézzük, mit ír a válásról a Katolikus egyház katekizmusa:

Urunk Jézus hangsúlyozta a Teremtő eredeti szándékát, aki a házasságot fölbonthatatlannak akarta. Hatálytalanította azokat az engedményeket, amelyeket lassanként bevezettek a régi Törvénybe.

Megkereszteltek között “a megkötött és elhált házasság nem bontható föl semmilyen emberi hatalom által és semmilyen okból, a halált kivéve”.

A házastársak különélése a házastársi kötelék fönnmaradása mellett, a kánonjog által meghatározott esetekben törvényes lehet.

Ha a polgári válás marad az egyetlen lehetséges eszköz bizonyos törvényes jogok érvényesítésére — például a gyermekekről való gondoskodás vagy az örökség biztosítása –, erkölcsi vétség nélkül eltűrhető.

A válás a természetes törvény súlyos megsértése. Föl akarja bontani a házastársak szabadon megkötött szerződését, mely arról szól, hogy mindhalálig egymással élnek. A válás megsérti az üdvösségnek azt a Szövetségét, amelynek a szentségi házasság jele. Egy új házas kötelék létrehozása, még ha a polgári törvény el is ismeri, tovább súlyosbítja a törést: az újra házasodott házastárs ilyen esetben a nyilvános és állandó házasságtörés állapotában van:

“A férjnek, miután feleségét elbocsátotta, nem szabad mást feleségül vennie; az elbocsátott asszonyt sem veheti más feleségül.”

A válás rosszasága abból a rendetlenségből is fakad, amit a családi sejtben és a társadalomban okoz. Ezzel a rendetlenséggel súlyos sérülések járnak együtt a házastárs számára, aki egyedül marad; a gyermekek számára, akik sérülnek a szülők különválása miatt, és gyakran veszekedésük tárgyává válnak; további válásokat kiváltó rossz hatása valóságos társadalmi csapássá teszi.

Előfordulhat, hogy az egyik házastárs a polgári bíróság által kimondott válás ártatlan áldozata; ő tehát nem sérti meg az erkölcsi törvényt. Lényeges különbség van a két házastárs között, akik közül az egyik őszintén törekedett arra, hogy hű maradjon a házasság szentségéhez és igazságtalanul elhagyták, a másik pedig saját súlyos hibájából egy egyházjogilag érvényes házasságot tönkretesz.