Nem azt adom, amire szükséged van

Figyelem! Ez a cikk több mint 60 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak és nem a hatályos joganyagot tartalmazzák!

Minden házasság a szeretetre épül. A szeretet pedig ha igazán belegondolunk, nem szól másról, mint az adásról. Adunk a társunknak mosolyt, ajándékot, kedves szavakat, ölelést, támogatást. És igazából odaadjuk magunkat is.

Mit kell adni a házastársunknak? Mindig valami olyat, amire szüksége van ahhoz, hogy boldog legyen. Miért?

Gondoljon csak bele. Együtt tudna-e élni egy olyan emberrel, aki soha nem adna Önnek olyat, amire Önnek szüksége van? Mondjuk Önnek fontos lenne az, hogy sokszor megölelje a párja, de ő soha de soha nem tenné azt.

Ha egy házasságban a férfi és a nő nem ad olyat a másiknak, amire szüksége van, és – fordítva – nem is kap olyat, amire szüksége van, akkor a házasság nem fog működni.

Ahhoz, hogy az adás a házasság természetes része legyen, két lépésre van szükség, amelyet – a közös célok tisztázásához hasonlóan – ajánlatos rendszeresen, különösen az új élethelyzetekben (pl.: munkahelyváltás, kisbaba születése, új lakóhely, elköltöző gyermek) elvégezni.

1. Feltáró beszélgetés

Ha megkérdezném Öntől, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy a társa jól érezze magát a kapcsolatban, kapásból tudna rá válaszolni?

Sajnos erre sokan nem tudják azonnal rávágni a választ. Gondolkodnak egy kicsit, aztán ilyeneket mondanak: „Hát teljes szívemből szeretnem kell, és kész!” Mások már sokkal tudatosabbak, és úgy szeretik a párjukat, ahogy nekik esik jól: „Nekem az esik jól, ha gyakran dicsérnek, ezért én is ezt teszem. Gyakran megdicsérem.” Ezek a válaszok sajnos nem jók.

Azt, hogy mire van szüksége a párunknak, mivel tudjuk igazán szeretni, nagyon gyakran át kell beszélnünk. Az ilyen feltáró beszélgetésekben a következő kérdéseket érdemes feltenni:

„Mondd el, hogy

• mire van szükséged mostantól?
• hogyan járhatok a kedvedben?
• hogyan tudnék igazán jó férj/feleség lenni?
• mit csináljak, amiből érzed, hogy szeretlek?”

Amit tehát javaslok Önnek, az az, hogy üljön le a párjával, és tárják fel szükségleteiket, vágyaikat. Mondják el egymásnak, hogy miből érzik azt, hogy szeretik egymást.

Szedjen ki a társából hasonlókat:

• Arra vágyom, hogy sokat dicsérj.
• Fontos nekem, hogy csinos legyél, jó megjelenésű legyél.
• Lepj meg ajándékokkal.
• Csinálj nekem reggel szendvicset, amit elvihetek a munkahelyemre.
• Legyél velem illedelmes.
• Szeretettel bánj a szüleimmel, testvéreimmel.
• Támogass a munkámban.
• Gyere el velem havonta színházba.
• Simogasd meg gyakran az arcom.
• Hozz nekem ágyba reggelit hétvégenként.

Ha ez megvan, akkor Ön tudni fogja, hogy mit kell adnia a párjának. És ehhez hasonlóan természetesen Ön is mondja el párjának, hogy Önnek mire van szüksége ahhoz, hogy boldog legyen a párkapcsolatban. Tudassa párjával, hogy mit kell adnia.

2. Adás

Ha kiderült, hogy mire van szüksége a párjának, és ugyanezt Ön is elmondta neki, akkor innentől Önnek csak figyelmesnek és kitartónak kell lennie. Folyamatosan azt kell adnia a párjának, amit a feltáró beszélgetésben kért. Azt kell adnia, ami az ő szükséglete a párkapcsolatban.

Mit gondol, vajon ez igényel-e Öntől és párától belefektetett energiát és kitartást? Igen! Ahhoz, hogy fennmaradjon egy házasság, törődni kell vele, dolgozni kell rajta.

Vegyünk példaként ismét egy házat. A tervező megálmodja, a szakmunkások felépítik, kifestik, a lakberendező pedig kialakítja a belső elrendezést. Ha a ház lakói ezután mindig dolgoznak rajta egy kicsit, kicserélnek ezt-azt, átfestik, újraszigetelik, akkor a ház ugyanolyan szép marad, mint amikor elkészült. Ha viszont a lakók nem fordítanak rá figyelmet, akkor az évek alatt tönkremegy, elromlanak benne a berendezések, a ház lepusztul.

A házasságunkon ugyanígy dolgoznunk kell. A működőképességéhez kell, hogy nap mint nap munkálkodjunk rajta.